Közeledve az év végéhez egyre többször eszembe jut a legutóbbi szilveszteri buli, ami az eddigi legfeledhetetlenebbre sikerült számomra, bár, azért nagyon remélem, hogy idén nem fogjuk ezt megismételni.
Kaptam ugyanis tavaly karácsonyra a szüleimtől egy új laptopot. Már viszonylag hosszú ideje szerettem volna, de minden, amit kinéztem magamnak, egyszerűen csak túl drága volt ahhoz, hogy nyugodt szívvel elköltsek rá annyi pénzt, főleg annak fényében, hogy nem volt létszükséglet az új gép megvásárlása, hiszen volt jól működő számítógépem, egyszerűen csak meguntam. Ráadásul nekem világéletemben asztali számítógépem volt, amit egyébként nagyon szeretek, de már tényleg vágytam egy kicsi, kényelmes laptopra, amit nyugodtan magammal tudok vinni bárhová, és a lakásban is mozdítható.
Így történt, hogy a szüleim megvették nekem karácsonyi ajándék gyanánt a laptopot, amit kinéztem magamnak. Egyébként a pcmentor.hu weboldalon kértek segítséget ehhez a művelethez, lévén egyikük se túl nagy számtech zseni. Ezen felbuzdulva jeleztem is azonnal a barátaimnak, akikkel gőzerővel szerveztük épp a szilveszteri mulatságot, hogy nekem van laptopom, el tudom azt vinni a bulira. A bulit egyébként az egyik haver szüleinek balatoni nyaralójában tartottuk. Teljesen el voltunk képedve a helytől, mikor megérkeztünk, komolyan, még szauna is volt a házban!
Annak rendje és módja szerint nagyjából dél körül elkezdtünk főzni, és mellé iszogattunk is rendesen, délután 3-4 óra körül már kellemesen illuminált állapotban volt mindenki, úgyhogy ebéd után be is pattantunk egy körre a szaunába, hogy kiizzadjuk magunkból méreganyagokat.
A buli valami elképesztő fergetegesre sikeredett, jókat ettünk, ittunk, táncoltunk, marha jó volt a hangulat… Én sajnos nem bírom az ilyen örökké tartó bulikat, bármennyire jól is éreztem magam, nagyjából 2-3 körül azért már kénytelen voltam kidőlni. Ilyenformán az elsők között ébredtem, viszonylag kipihenten, némileg másnaposan, szóval elhatároztam, hogy megnézek egy filmet, amíg a többiek felébrednek. Igen ám, de sehol nem találtam a laptopom. Átkutattam az egész házat, nem volt tényleg sehol, míg végül végső elkeseredésemben bepillantottam a szaunába… Ott volt. Valamelyik kedves barátom jó ötletnek tartotta, hogy szaunázás közben filmezzenek. Nos… a laptop ezt kevésbé tartotta jó ötletnek.
Meg sem mertem mondani a szüleimnek, hogy az alig kéthetes laptopom máris elrontottam… Azonnal felkerestem a pcmentor.hu weboldalt, szerencsére emlékeztem, hogy a szüleim említették, hogy tőlük van a gép. Amint hazaértünk, be is vittem hozzájuk a gépet, jót nevettünk, mikor elmeséltem, mi történt, én mondjuk inkább kínomban, mint valódi jókedvemben, azon a ponton sajnos még nem voltam megfelelő távolságra időben az eseménytől, hogy egy jó sztorinak érezzem a dolgot, és ne fájjon nagyon.
Nagyon rövid alatt sikerült egyébként orvosolni a problémát, olyannyira, hogy a szüleimnek fel se tűnt, hogy nincs nálam a gép, csak idén karácsonykor tervezem nekik elmesélni, hogy mi történt tavaly szilveszterkor.
De ha elfogadtok tőlem egy jó tanácsot: ne vigyétek a laptopotok magatokkal a szaunába.