Habár egy sötét szaunában nem látszik a hiányos fogsor, nem árt átgondolni a fogpótlás lehetőségeit

Ahogy arról már korábban meséltem,  lehetőségem nyílt olyan családi házat építtetnem magamnak, ahol valóra vált régóta dédelgetett álmom: saját szaunával rendelkezem! Mindezt persze nem engedhettem volna meg magamnak hosszú évek spórolása nélkül, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy megújuló energiák segítségével nyeri a házam az áramot. Hogy pontosítsak, napelemes rendszerrel. Ennek a csodás találmánynak hála nem kerül horribilis összegbe az, hogy fenntartsam a szaunámat, amit előszeretettel használok hetente többször is.

Szerencsére a párom is olyan beállítottságú, mint én, hogy szeret ücsörögni velem a szaunában, akár még ilyenkor nyáron is. Ez a program nekünk már már olyan randi szerűségnek is számít, mert azt vettük észre, hogy mindketten akkor tudunk a legjobban kikapcsolni és ellazulni, mikor ott ülünk. A szaunában töltött idő jól összekovácsol minket és közelebb hoz egymáshoz. A sejtelmes megvilágítás és a közös méregtelenítés mindig előhozza a mélyebb oldalunkat is, mert a legösszetettebb és legszemélyesebb beszélgetéseink mindig itt hangzanak el.

Persze a ház több pontján, illetve az élet többi területén is nagyon jól kijövünk egymással, de őszintén szólva a szauna sötétjében tudom csak igazán elengedni magamat és úgy érezni, hogy én vagyok számára a legszebb nő a világon. Azért gondolom így, mert sajnos nemrégiben ki kellett húzni az egyik fogamat, ráadásul látható helyről, és ez az élmény nagyon megnyirbálta az önbizalmamat. Habár a párom azt állítja, hogy őt nem zavarja a fogam hiánya, én mégis akkor vagyok a legnyugodtabb, amikor olyan helyzetben vagyunk, hogy alig, vagy szinte egyáltalán nem látszik.

Sokan gondolhatják most, hogy ha ennyire zavar engem ez az egész, akkor miért nem pótoltatom a hiányzó fogat. Ez teljesen jogos, de annyi a bökkenő a dologban, hogy rettegek a fogorvostól. Gyermekkoromban sok rossz élményben volt részem és több „hentes” fogorvossal is találkoztam, ezért amennyire csak tehetem, kerülöm a rendelőket. Pedig nem ártana már túllépnem ezen a félelmemen, mivel ha kellő rendszerességgel jártam volna egy szakorvoshoz, akkor a most már hiányzó fogam is megmenthető lett volna.

Egyik este erőt vettem magamon és a szauna sötétjében meséltem a páromnak ezen félelmeimről. Ő teljes mértékben megértett engem, mert szerinte is alapvetően ijesztő dolog orvoshoz járni. Emellett pedig megnyugtatott engem, hogy csak miatta ne görcsöljek ezen a témán, ő engem szeret és akár életünk végéig nézegetne engem hiányos fogsorral. Azt viszont hozzátette, hogy a saját egészségem érdekében nem lenne rossz, ha tennénk valamit az ügy érdekében, szóval még aznap este elkezdtünk olvasgatni a fogpótlás lehetőségeiről. Mondanom sem kell, közben végig görcsben állt a gyomrom, de az olvasott cikkek alapjáén világossá vált számomra, hogy muszáj lesz megtennem ezt a lépést.

A cikkek segítségével megtudtam, hogy ha nem pótolják az elveszített, vagy kihúzott fogakat, akkor a még meglevő és egészséges fogak is elcsúszhatnak a helyükről, hogy csökkentsék a kihúzott fog miatti hiányt. Ez pedig nagy elváltozásokhoz vezet, akár az egész hatapásunk képes megváltozni tőle, rossz irányba. Ugye milyen ijesztően hangzik mindez? Úgy éreztem magam, hogy lényegében nincsen jó megoldás, legalábbis olyan, amelyiknél nem kell legyőznöm a fogorvos fóbiámat, sem pedig megszoknom a kialakult helyzetet. A párom meggyőzött róla, hogy válasszam azt, ami hosszú távon kifizetődőbb számomra, mégpedig a fogpótlást.

Aludtam a gondolatra néhány éjszakát, de rá kellett jönnöm, hogy Gyurinak igaza van. Fiatal, harmincas nő vagyok, ráadásul hiú is, szóval nem kell beletörődnöm abba, hogy a fogsorom a 80 éves nagyanyáméhoz hasonló. Szeretnék az elkövetkezendő években és évtizedekben is csinos maradni és tetszeni a páromnak. Hiába mondja, hogy így is szépnek lát, jobb lenne, ha megint úgy néznék ki, ahogy megismert. Arról nem is beszélve, hogy egyelőre még nem házasodtunk össze, viszont ha oda kerül a sor, akkor nem szeretnék fogatlan menyasszony lenni. Azt hiszem ez volt az utolsó, mindent eldöntő indok, ami oda vezetett, hogy belevágjak a fogpótlásba.

Gyurival találtunk egy szimpatikus doktornőt, aki már rengeteg fogpótlást csinált a karrierje során, szakmailag felkészült és szimpatikus is, így egyet értettünk abban, hogy nála jó kezekben leszek. Fel is kerestük őt, aki részletes tájékoztatást nyújtott nekem arról, hogy milyen lehetőségeim vannak a hiányzó fogam pótlására, utána pedig segített kiválasztani nekem a hozzám legjobban passzoló módszert. Miután minden fontos dolgot egyeztettünk, végül az implantálásra esett a választás.

Egyelőre még csak a folyamat elején vagyok, több hónap múlva fog csak elkészülni, és a helyére kerülni a végleges fogam, de a doktornő addig is betett nekem egy ideiglenes pótlást, hogy már most élvezhessem a bátorságom gyümölcsét.

Annak ellenére, hogy már nem vagyok, illetve nem is leszek fogatlan, Gyurival még mindig imádunk a szaunában randizni. Azt hiszem ebből az élményből már sosem fogunk kiszeretni, de nem is baj, hiszen pont azért építettem meg a szaunát otthonra, hogy bármikor élvezhessem az előnyeit. Az már csak a non plusz ultra, hogy sikerült olyan párt találnom, aki hasonlóan rajong ezért a hobbiért, mint értem. Szerencsés nőnek érzem magam.