Egy kis kávészünet, nyelviskola Budapesten

Folyton mozgásban vagyunk. Sokszor olyan érzésem van, hogy olyanok vagyunk, mint a cápák, ha megállunk, meghalunk. Persze csak képletesen értem, de sokszor katasztrófának érzem a napokat.

A megszokás

Vannak dolgok, amiket már megszokásból csinál az ember. Valahol ilyen a munkahely is, tudjuk hogy menni kell minden nap, és hogy mit kell csinálni, már álmomban is tudnám. Emlékszem, a volt általános iskolás magyar tanárom ondta mindig ezt. Ha verset tanulsz, úgy kell megtanulni, hogy ha álmodból felkeltelek, akkor is fel tudd mondani. Te tanultál így meg verset?

latvia-912341_640Jaj, erről megint egy sztori jut szembe. Ugye a gyerekek is manapság ugyan azokat a verseket tanulják, amiket anno mi is tanultunk. Mindig csodálkoznak, ha jönnek, hogy most ezt vagy éppen azt a verset kell megtanulni Amikor pedig közlöm, hogy nekem is és az édesapjuknak is ez volt ami kötelező volt, akkor csak pislognak. Nem mondom hogy minden versre emlékszem, és hogy minden sorára, de sokra igen. Van olyan amelyiknek csak néhány sorára, vagy mondjuk az első versszakára.

A tanulás

Igaz a mondás, hogy amíg élünk tanulunk. Attól hogy valaki felnő, még nem kell abbahagynia, sőt sokszor lehetősége sincsen arra, hogy válasszon tanulás, vagy nem tanulás között, még felnőtt fejjel sem. Sokan vagyunk úgy, hogy az élet rákényszerít minket mondjuk egy másik szakmára, vagy mondjuk a tovább lépés, előrébb jutás miatt döntünk a magunk fejlesztése miatt. Itt is vannak olyan szakmák, hogy aki arra adja a fejét, hogy ezt válassza, akkor egész életében kell különböző fejlesztésekre, újításokra mennie.

Nekem ilyen most a nyelviskola Budapesten. A gyerekek igen csak meglepődtek, hogy én is iskolába fogok majd járni, és hogy az olyan vicces lesz, talán még el sem akarták hinni. Aztán elmagyaráztam nekik, hogy a felnőtt iskola kicsit más, mint az övéké. Nálunk itt nincs hiányzás, ha nem mész be, akkor nem mentél, de aki be iratkozik, az azért teszi, mert akar valamit, ez esetben nyelvismeretet. Tehát nem fogok hiányozni, ha csak nem muszáj.

 

Ma már az jár a legjobban, aki a legtöbbet tudja. Bár mondjuk nem egyszerű mindent összehangolni, tanulást, gyerekek, család, munka, de ez sem tart örökké…