Feleségemmel az új lakás megvételekor két fontos szempontunk volt: neki az, hogy legyen szauna, mert egészen gyerekkora óta vágyott rá, nekem meg, hogy a konyha maximálisan felszerelt legyen. Mindkettőnk vágya a gyerekkori körülményekre visszavezethető. Én nagy szegénységben nőttem föl, sosem volt jó tűzhelyünk, mikrohullámúnk meg aztán egyáltalán nem, nemhogy csempézett falunk. Szóval nekem is egészen régi vágyam, mert a konyhát valahogy a jóléttel egyeztettem össze gyerekkoromban. Szerencsére jó az állásom, meg Annának is sikerül eleget keresnie a tanársággal ahhoz, hogy megengedhessünk magunknak két ilyen helyiséget. A szauna tervezését a nejemre bíztam, ahogyan ő teljesen rám ruházta a konyha esetében felmerülő kérdéseket és problémákat.
Elég sokat böngésztem a neten, mire megtaláltam a konyhabutorom.hu weboldalát, ahol maximális segítséget kaptam a tervezéshez. Az oldalon minden olyan szempontot felsorolnak, amit tényleg érdemes figyelembe venni, az otthon lelke valóban a konyha, meg a hasa is. Hiszen ha majd lesznek gyerekeink Annával, ebben a helyiségben fogunk nekik reggelit, ebédet, vacsorát főzni, és ha felnőtte, itt fogunk majd nosztalgiázni kávézás közben, hogy milyen szép is volt, amikor a Janó orra esett a küszöbön, vagy a habmerőkanalat elgörbítette véletlenül, amikor a kutyával játszott. Mindenképpen vörös árnyalatokat akartam a konyhába, vörös csempét, vörös munkalapot és burgundi bútorokat. Egyedül válogattam ki őket különböző üzletekből, szerettem volna láthatatlan polcot is, és kétajtós kisszekrényt. Nem beszélve az eszközökről, amiket kinéztem.
Nagyon izgatott voltam, mit fog majd szólni a konyha végső változatához Anna. Nem beszéltük meg, csak azt, hogy mindkettőnk számára meglepetés lesz ez a kis szervezkedésünk. Nem akartam olyan konyhát, mint mindenki másé, hozzánk nem illett a megszokott, mi egy különleges emberpár voltunk, szóval ehhez mérten válogattam. Amikor Anna végre besétált kettőnk közös konyhájába, majdnem sírva fakadt. Azt mondta, álmában sem, sosem gondolta volna, hogy ennyire hasonló az elképzelésünk az álomkonyháról… Aztán kiderült, hogy mind a ketten a konyhabutorom.hu oldaláról tájékozódtunk, még ebben is megegyeztünk! Meghatódtam a reakciójától, ráadásul ő találta ki, hogy amint kész lesz a lakás teljesen, szervezzünk egy bulit, felavatni ezt a gyönyörű konyhát.
Aznap este álmaim asszonya álmaim konyhájában főzött nekem vacsorát. Alig vártam, hogy ez rendszeressé váljon, és mindig így legyen.
A buli természetesen nagyon jól sikerült, a barátaink le voltak nyűgözve a kreációinktól, nem csak a konyhától persze, a szaunába is nagy ámulattal ültek be, de azért a kávéfőzőtől a csillárig meg a konyhabútorokig mindent vizslattak éhes szemekkel: megdicsértek engem még a nők is Annának, hogy milyen jó szemem van a lakberendezéshez. Elégedetten és büszkén húztam ki magam, nekitámaszkodva a polcnak a konyhában. Aztán Anna tálalta a vacsorát, ami fenséges lett, nekem meggyőződésem volt, hogy a kaja minőségéért legalább fele arányban a konyha szépsége a felelős, amin nevettek a többiek, bár én halálosan komolyan gondoltam a dolgot.
Örömmel töltött el, hogy jó kedéllyel lakmároznak, nagyon elégedett voltam az ebédlővel kapcsolatban is. Kényelmesek voltak a székek, mindenki elfért rendesen – végre teljesült a gyerekkori álmom, egy bőségtől duzzadó konyhában ehettem a legkedvesebb barátaimmal, ráadásul én vendégeltem meg őket, azokat az embereket, akik igazán fontosak voltak számomra.
Néhányan közülük még berendezői tanácsokat is kértek tőlem, én meg meleg szívvel ajánlottam a konyhabutorom.hu oldalát…